Mód Lászlóné

Mód Lászlóné, Szanyi Mária, 1946. január 27-én született a felvidéki Losoncon, hatgyermekes család második gyermekeként. Édesapja, Szanyi Mikó András földműves, édesanyja, Szanyi Kállai Mária háztartásbeli. Kétéves korában, 1948-ban a családot kitelepítették. Edvard Beneš, a csehszlovák állam akkori politikusa már a háború alatt diplomáciai erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kitelepíthessék a későbbiekben újjáalakítandó Csehszlovákiából a nemkívánatos német és magyar lakosságot. Így került Mária a Pápától nem messze található Bakonyjákóra.

A szülők fontosnak tartották, hogy a jó képességű gyermekeik tovább tanuljanak, így ő az elemi iskola elvégzését követően a pápai Petőfi Sándor Általános Leánygimnáziumban tanult tovább, ahol a történelem és a magyar állt érdeklődése középpontjában. Az érettségi után a veszprémi egyetemre adta be a jelentkezését, de nem vették fel, így egy évig a veszprémi kórházban dolgozott, majd teljesült szíve vágya, ugyanis 1965-ben felvételt nyert a szegedi Tanárképző Főiskola, magyar-történelem szakára. Itt ragadt rá a „SzanyiManyi” becenév is. Belevetette magát a tanulásba, mindig komolyan készült a vizsgákra.

1969 őszén egy frissen diplomázott tanárnő jelentkezett Takácsiba magyart és történelmet tanítani. 3 évig tanította a helybéli gyermekeket, miközben a tanítás mellett részt vett a falu ifjúsági klubjának az életében is. Manyi itt ismerkedett meg férjével, Mód Lászlóval.  1972 nyarán összekötötték életüket és ekkor kerültek Mosonszentmiklósra, ahol egy szolgálati lakásban laktak, majd később saját házba költöztek. Három gyermekük született.  László 1973-ban, Annamária 1975-ben, Zsófia 1977-ben.

Pedagógusi pályára történő visszatérése után 1978-tól kezdődően magyart, történelmet tanított, honismereti szakkört vezetett, tábort szervezett, osztályfőnök volt, munkaközösség vezetői tisztséget is ellátott. Alázattal és felelősséggel tanított. Osztályfőnökként is szeretettel és gondoskodással egyengette diákjai útját. Szigorú volt kollégáival és tanítványaival szemben, de elsősorban önmagával. Munkáját teljes odaadással végezte. Nagyon boldog volt, amikor 1978-ban visszament tanítani, és az akkori igazgató, Sárosi Lajos felkérte, hogy vezesse a honismereti szakkört.

A gyerekekkel kutatták a falu múltját, gyűjtőmunkában vettek részt, régészeti ásatásokon jártak. Megemlékeztek híres emberekről, a falu szülöttjeiről. Megismerkedtek a falusi élet mindennapjaival, szokásaival, ünnepeivel, népi hagyományaival. Később hagyományőrző honismereti tábort is szervezett a nyári szünetben a diákoknak. Nagyon fontos elismerése volt munkájának, hogy Sárosi Lajos igazgató úr halála után felesége, Kató néni, a Lajos bácsi által megőrzött gyűjteményeket, dokumentumokat Mód Lászlóné gondjaira bízta olyan célzattal, hogy az értékek ne vesszenek kárba.

Férje sajnos 1989-ben váratlanul meghalt, 3 gyermekeket hagyva maga után. Egyedül kellett megbirkóznia minden feladattal, a gyermekek nevelésével. Az élet azonban nem állt meg, Manyi folytatta munkáját az iskolában.

Pár hozzá köthető, a munkáját dicsérő esemény, eredmény:

-    1999-ben „A magyar államiság 1000 esztendejéről” elnevezésű országos vetélkedőn 1261 csapatból az elsők lettek és egy hetes római utazást nyertek.

-    A 2004-2005. tanévben a gróf Széchényi Ferenc születésének 250. évfordulójára rendezett „Hogy a hála érzete feledésbe ne menjen” elnevezésű vetélkedőre Mód Lászlóné két csapatot készített fel. Az országos versenyen a mosonszentmiklósi iskola a 4. és az 5. helyezést érte el. A 10 döntős csapat egy feledhetetlen bécsi kiránduláson vett részt.


-    részt vett az „Emelj fel emlék” alapítvány működésében, az alapítvány által kiadott, híres pedagógusok életét bemutató kiadványok szerkesztésében. Így feldolgozta Sárosi Lajos, Horváth László és Fülöp Viktorné életútját, munkásságát.

-    a helyi falumúzeum léttrejöttében is kiemelkedő érdemei voltak
Horváth Elemérné és Havassy Lászlóval közösen. A 2016. aug. 20-i átadáson Mód Lászlóné szakszerű tárlatvezetésével ismerkedhettek meg a jelenlévők a kiállítási tárgyakkal.


2006-ban vonult nyugdíjba, de a kutatómunkát, a cikkek írását nem hagyta abba. Nyugdíjas éveiben hódolhatott szenvedélyének, az utazásnak. Bebarangolta Európát, ismerkedett más népekkel, más kultúrákkal. Segítette önkormányzatunkat is a helyi újságunk szerkesztésében, tanácsaival, cikkeivel, az általa őrzött helytörténeti emlékek közzétételével. Szinte minden faluújságba küldött olvasnivalót, melyben a falu történetének egy-egy érdekes momentumát tárta az olvasó elé.

Egészségi állapota az utolsó években megromlott, hosszantartó betegségét türelemmel viselte, 2018. nyarán hunyt el.

Úgy gondolom, hogy a fentiek alapján Mód Lászlóné méltó Mosonszentmiklós Községért Érdemérem címre.