2017. április 29. - Szombat
Kezdőlap  Kapcsolat  Oldaltérkép  
Mosonszentmiklós Online

Sárosi Lajos


Sárosi Lajos 1921. június 3-án született Pinnyéden, egy kilenc gyermekes családban. Édesapja a MÁV-nál asztalosként dolgozott, édesanyja a nagy családot gondozta, a háztartást vezette. Elemi iskoláit a helyi osztatlan iskolában végezte el, majd, Gyõrben folytatta tanulmányait a Gárdonyi Géza Polgári Iskolában. Tanítói oklevelét a gyõri Tanítóképzõben szerezte meg.

Pályázat útján, 1941. szeptember 19-én kezdte meg tanítói munkáját, a mosonszentmiklósi iskolában, ahol, mint ideiglenes, kisegítõ, segéddíjas nevelõt alkalmazták, de 1 év múlva véglegesítették.   1942 õszén behívták katonának, a keleti hadszíntéren fogságba esett, 3 és fél évet töltött a Szovjetúnióban. Hazatérése után ismét munkába állt Mosonszentmiklóson.  A kényszerû kihagyások ellenére is,  közel 40 évet töltött el a tanítói ill. tanári pályán. Munkája mellett elvégezte a számtan-fizika, kémia és orosz szakot is. Iskolánk igazgatója lett, nyugdíjazásáig. Kivétel az a pár év volt, amikor a rendszer Lébénybe helyezte át, és ott igazgatóhelyettesként dolgozott.  Oktató-nevelõ munkáját eredményesen végezte, amit több elismerés is tanúsít. Nagyon sok elismerésben részesült, nagyszámú oklevél, érem és egyéb díj tulajdonosa. Talán négynek örült ezek közül a legjobban. Mindegyik országos szintû kitüntetés.
  • 1976-ban kitüntetõ jelvényt kapott a testnevelés és sport területén szerzett munkájáért.
  • 1981-ben a Mûvelõdési Minisztérium Kiváló Pedagógus kitüntetõ címet adományozott neki.
  • 1981-ben gyermekekért érdemérmet adtak át neki az Ifjúsági Szervezet Országos Tanácsának aláírásával
  • ugyanebben az évben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet vehetett át több évtizedes áldozatos munkájáért.
A rábízott intézmény vezetésében céltudatos, következetes volt, fegyelmezett igényes munkát várt el a pedagógusoktól is. Szívügye volt az iskolába járó gyerekek tanítása, a tehetséges és az arra rászoruló gyerekek felkarolása. Az ötvenes évek elején, õ kezdte el a kisiskolát építeni 2 tanteremmel, és egy kis szolgálati szobával. Késõbb bõvítette, még két tanteremmel. Ez akkoriban nagyon sokat jelentett a falunak, hiszen ekkor szûnt meg Mosonszetmiklóson a délelõtti, délutáni tanítás. Minden osztálynak saját tanterme lett. A nagyiskola épületét is korszerûsítette, tantermekkel bõvítette. Szociális érzékenységét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy, Napközi otthont hozott létre, és biztosította az arra igényt tartó gyerekek napi 3-szori étkezését. Iskoláját a környék legszínvonalasabb intézményeként tartották nyilván.

Létrehozta a fúvószenekart és a késõbbiekben szervezte, biztosította annak mûködését. Õ indította el Mosonszentmiklóson az alapfokú mûvészeti oktatást. Fontos volt számára, hogy a falu gyerekei sokoldalú mûveltséget szerezzenek, hogy mindenki lehetõséget kapjon képességei kibontakoztatásához.  Kiemelten figyelt arra is, hogy minden gyerek sportoljon, egészségesen éljen. Az általa szervezett, iskolai focicsapat sok versenyt nyert. A kispályán tavasztól õszig az õ irányítása alatt rúgták a labdát a gyerekek. Színdarabokat tanított, iskolatörténetet, falutörténetet írt, szaktárgyi versenyekre nevezte a tanulókat, akik mindig eredményesen szerepeltek.  A mosonszentmikósi iskolát, országos hírûvé tette. Igazgatói munkája mellett, a közéletiség is jellemezte életét. Részt vett a község vezetõ testületeiben, társadalmi szervezeteiben. Aktívan dolgozott a Sportegyesületben is.  Figyelme, tenni akarása mindenre kiterjedt falunkban. Az elhanyagolt Csepete - dombon a szõlõmûvelést sikeresen végzõ társakkal együtt, létrehozta a lébényi ÁFÉSZ keretein belül a „Hegyközség” szõlõ és gyümölcstermelõ szövetkezetet.   Életcéljának tekintette a rábízott iskola szépítését, az igényes magas színvonalú oktató-nevelõ munka biztosítását, a falu és az itt élõk sikeres boldogulását. Hogy a gyerekeket mennyire szerette, és a kimagasló munkát végzett munkatársait mennyire tisztelte, azt mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy végrendeletében létrehozta a „Sárosi alapítványt”, amelyet felesége Kató néni, és egy kuratórium, gondoz. Minden évben egy nagy család szorgalmas, példás magatartású gyermekét jutalmazzák, és egy arra érdemes, az iskolai oktatásban dolgozót.   Értelmes, szép életet élt, tanítványainak zöme érdemes helyet vívott ki az életben: rengeteg kiváló szakmunkás, mérnökök, orvosok, tanárok, jogászok hirdetik, bizonyítják, hogy Sárosi Lajos tanító Úr nem élt hiába.   1994. január 24-én kialudt egy lámpás, amely nekünk világított. Valahol felettünk égett, szórta ránk a fényt- a saját fényét és melegét, míg végül csonkig égett, kialudt, kihûlt. Kialudt ugyan, de fénye most is látszik, benne van tanítványainak, volt kollégáinak lelkében annak melegével együtt. Egy ókori görög mondás szerint: „Akire haragszanak az Istenek, azt pedagógussá teszik. „ Tényleg haragudtak volna Sárosi Lajos tanító Úrra az Istenek?   NEM!!!   Ezt cáfolja az egész élete, és az is, hogy most is ennyien összegyûltünk ezen a –többek között õt is- méltató ünnepségen. Mindnyájunknak feladata, hogy megõrizzük emlékét, azét az emberét, aki
 
 „mondja
a halálig megszívlelendõt,
a mindig-igaz tanítást,
a derék helytállást
s a kis-cselekedet szigorú szeretetét,
csak az állhatatos, tiszta tett
nyerhet örök életet,
 azt, hogy
csak az egyszerûen és mindennapian példává magasuló emberi tartás
hat, nõ
túl idõn-teren,
azt emeli a csillagokig,
 azt õrzi meg a történelem.  

(Káldi János )

Panoráma
Leader Egyesület
Önkormányzati sajtószolgálat
Túraútvonalak

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi nyilatkozatunkat