Hírek

Október 9-én délelőtt a Polgármesteri Hivatalnál található Kormos István-emléktáblánál koszorúzással kezdődött a költő emlékének szentelt nap. Mecsér, Lébény és Mosonszentmiklós települések vezetői, valamint az iskola és az óvoda vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit, tisztelegve a költő munkássága és szellemi öröksége előtt.   13 órakor a Széchenyi István Általános Iskola és AMI adott otthont a Kormos István emlékére rendezett szavalóversenynek. A verseny előtt az iskolások remek előadásában láthattuk a Pincérfrakk utcai cicákat. A verseny két csoportban zajlott, mindkét csoportban három díjat osztottunk ki, valamint egy-egy különdíj is gazdára talált. A diákok felkészülten, nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel álltak a közönség elé, hogy kedvenc verseiken keresztül megmutassák előadói tehetségüket és a költészet iránti szeretetüket. Gratulálunk minden díjazottnak, és szívből elismerjük valamennyi résztvevő teljesítményét! Köszönet illeti a felkészítő pedagógusokat és a szervezőket is, akik munkájukkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.   Október 9-én a Kormos István emlékének szentelt nap méltó zárásaként a Csobogó együttes koncertjét hallgathattuk meg. Az együttes magas színvonalú, igényesen összeállított műsorában Kormos István, Kányádi Sándor, Csukás István és Dicső Zsolt versei keltek új életre a zene segítségével. Az előadást még személyesebbé és érdekesebbé tették Varga Jenő, az együttes vezetőjének történetei, aki személyes ismeretség és barátság révén is kötődött Csukás Istvánhoz. Az általa felidézett emlékek különleges betekintést nyújtottak a versek és az alkotók világába. A közönség a kivetítőn is követhette az elhangzó verseket, a koncerthez kapott műsorfüzet pedig azokat a költeményeket tartalmazta, amelyeket az együttes megzenésítve adott elő. Így a szavak és a dallamok együtt tették teljessé az élményt. Külön köszönjük a húsz színes, kiváló minőségű plakátot, a műsorfüzeteket valamint az emlékfát, amelyet polgármester úr vett át. A fa mellé hamarosan egy kis emléktábla is kerül, hogy ez az ajándék hosszú távon őrizze Csukás István és mentora, Kormos István emlékét.

Október 6. a magyar történelem egyik legszomorúbb napja, az aradi vértanúk és a kivégzett első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos emléknapja.

Mi is történt 1849. október 6-án?

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a császári megtorlás részeként Aradon kivégezték a honvédsereg 13 tábornokát. Ugyanezen a napon Pesten agyonlőtték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. A dátum nem véletlen: épp egy évvel korábban, 1848. október 6-án tört ki a bécsi forradalom, amelyet a magyar üggyel hoztak összefüggésbe.

A 13 aradi vértanú

A kivégzettek névsora: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850 február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.

Az aradi vértanúkhoz hasonlatos sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal. A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédtisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.

A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig, bár hatalmas véráldozatok árán és a nemzeti önrendelkezéstől megfosztva, de elindult a polgári fejlődés útján.

forrás:becsinaplo.eu